Cserépfalu község

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Kistérség: Mezőkövesdi kistérség
Lakosság: 1095 fő
Terület: 44.64 km²
Népsűrűség: 24,53 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 49

Története

1196-ban említik először a települést, Cheryp néven. A 13. századtól kezdve az egri püspökség birtoka volt. Eger eleste után a közeli Cserépvára a törökök kezére jutott. Maga a falu 1554-ben lett a törököké. A törökök kiűzése után az egri püspök szerette volna visszaszerezni a falut, de kísérlete kudarcot vallott.

A falu lakossága egész történelme folyamán szőlő-, gyümölcstermesztéssel, mészégetéssel foglalkozott. Pincesorok veszik körül, melyekben a múltban nemcsak bort tároltak, hanem a II. világháború idején menedéket is nyújtottak a falu népének.

A Hór - völgye kapujában található Cserépfalu már évszázadok óta lakott település. A falu – 1248-ból származó első okleveles említése alapján – 1998-ban ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját, jóllehet története a XII. század elejéig nyomon követhető.

Alapítója egy délvidéki származású birtokos, Crispinus (Csrepinus) lehetett, s a község nevét is tőle örökölte. A XIII. század elején már Katapán egri püspök tulajdona lett, akinek a halálával a birtok a püspökségre szállt. Az egri püspökség tulajdonosi jogát előbb II. András, majd IV. Béla, s végül 1326-ban Károly Róbert is megerősítette, jóllehet Nagy Lajostól (vagy Károly Róberttől) már királyi ( királynéi) birtokként tartják számon. Árpád - kori templomáról 1332-ben kelt okiratban olvashatunk először.

Anjou – korban épült Cserépvárát még Zsigmond idején is királyi (királynéi) várként tartják számon. 1443-ban I. Ulászló Berzeviczi Pohárnok Istvánt iktatja a Cserépvára és a falu birtokába, amely 1462-ben bekövetkezett halálával Rozgonyiak kezére szállt. 1495-ben a falu birtokosa már Hédervári Ferenc , 1523-ban pedig II. Lajos a Báthoryak kezébe adja. A Báthoryak nyomán Cserép lakói valószínű már az 1560-as évektől áttértek a református hitre. Eger eleste után , 1596-ban Cserépvára ellenállás nélkül, bár csak időlegesen került török kezére.

A XVII. – XVIII. században a földesúr személye gyorsan változott. A bedegi Nyáriak után Homonnai – Drugeth Zsigmond és felesége Eszterházy Mária birtokolta. Őt követte az Orlik család, majd a L’Hullier, a Forgách és az Eszterházy család.

Az egri püspök Szalai Barkóczy Ferenc, 1753-ban szerette volna visszaszerezni Cserépfalut, kísérlete azonban csődöt mondott. A XIX. század elején már Dessewffi Ferenc a földesúr. Halálával az uradalom a koronára szállt, majd hitbizománnyá válásával először a Koháryaké, majd Szász-Coburg Góthai hercegi uradalom lett egészen 1945-ig.

A háború okozta népességcsökkenést a Rákosi rendszer parasztságellenes politikája ellenére még kiheverte a település. A mezőgazdaság „szocialista átszervezése” azonban már a népességszám rohamos csökkenését eredményezte ’60-as évtizedben. Ezzel párhuzamosan megindult a település elöregedése is.

A falu megtartó ereje a rendszerváltás után néhány évvel ismét növekedni kezdett. Ennek kézzelfogható jelei a nagy volumenű infrastrukturális fejlesztések (vezetékes víz, szennyvízcsatorna hálózat és gázvezeték kiépítése) és a vállalkozói kedv megélénkülése (pl.: falusi turizmusba számos család bekapcsolódott. Ennek nyomán nőtt a faluba költözők száma. Az üresen álló házak iránti kereslet megnövekedése azonban elsősorban a rekreációs célokat szolgáló „hétvégi házak” elszaporodásával hozható kapcsolatba.

Látnivalók

Hór-völgy (az ország leghosszabb völgye)
Kaptárkövek
A község határában fekvő Subalyuk-barlangban 1932. április 27-én neandervölgyi ember leletet tártak fel.
Subalyuk Múzeum (az eredeti leletek másolataival)
Református templom
Ódor-vár
Tájház
Gazdaház
Cserépfalvi Imre Emlékszoba
„Cserépfalu képekben” – állandó kiállítás a falu múltjáról
Demjén István helyi festőművész kiállítása

Képgaléria

A cserépfalui református templom

Cserépfalu látképe

Következő községek

További községek